Ez nem üzlet, hanem cél.

Ez nem üzlet! CÉL!

Nagyon nehezére esik sokaknak elhinni, hogy amit teszek, nem üzlet, hanem CÉL.

Persze megértem azokat, akinek már nincs hitük, bizodalmuk – semmibe, és senkiben – ebben a világban, hiszen annyit csalódtak már.

Nem beszélve arról, hogy valamit, valamiért adni, az valóban az „üzlet” nevet viseli.

A mai világban, ez már egy rosszul „csengő” valami.

Itt a legtöbben a nyereségre, a profitra, annak lehetőségére gondolnak.

Be kell vallanom valamit. Valóban „üzletetek”. Valóban, valamit, valamiért teszek akkor, amikor „áron alul” adom Nektek azt, amit adok.

Egyszerűen azt akarom, hogy boldogok legyenek az emberek, és hogy én is közéjük tartozhassak.

Ebben a világban, ahol a legnagyobb profitot ott keresik egymáson az emberek, amire a legnagyobb szükségük van az életben maradáshoz (étel, gyógyszer, energia…), melynek hiánya a legnagyobb félelmet ülteti el bennük – így aztán mindent képesek megadni érte, még lopni is, és akár ölni is, nem is csoda, hiszen félnek a haláltól… ebben a világban a boldogság, ritka kiváltsággá vált.

Márpedig az életfeltételekkel való ilyen forma kereskedése és annak megfizethetetlensége, az ember számára a biztos pusztulást jelentheti.

Rendkívül „sánta” gondolkodású társadalmat építettünk fel, mely – mindössze – egy „maroknyi” ember jólétét szolgálja az egész társadalomba.

Ez a maroknyi ember tartja fent ezt a „butaságot”, ezt az elképzelhetetlenül „nevetséges” helyzetet.

Hogy képes sok ember elhinni, hogy így kell élni ezen a világon: Sokan félelemben, kilátástalanul, betegen… végig szenvedve, az amúgy csodálatos lehetőséget nyújtó fizikai létet?

És miért nem, tudod elhinni, hogy egyedül Te kellesz hozzá, hogy ez ne így legyen?

IGEN, TE! TE, drága barátom!

Te és a gondolataid, hogy igen, tudok tenni Magamért, és magamon keresztül az egész társadalomért!

Sokan érzik úgy, hogy engem hallgatni „veszélyes”, de csak azért, mert életelvek dőlhetnek meg az emberben, ahogy gondolkodásra késztetem Őket. És ha életelvek dőlnek meg, akkor a fizikai világban is leomlik valami, és új épül helyette. Ez bizony aggaszt néhány embert, akik ma sokkal nagyobb lábon élnek, mint az átlag.

Nem jó engem hallgatni engem, mert gondolkodásra, és átértékelésre késztetem azokat, akik oda figyelnek a mondottakra.

Hogy miért is tenne olyant, mint én, bárki is, hogy oda adja, amit csak lehet másoknak?

Egyszerű: Mert szükségük van rá, nekem meg van ép elég abból, amit adok.

Valóban üzletelek, de ez nem csak az én nyereségem, és nem olyan nyereség számomra, amit legtöbben hisznek (anyagi).

Az én nyereségem egy olyan világ, amiben szívesebben élek.

És TE is, hidd el!

Még akkor is, ha ahhoz a maroknyi emberhez tartozol, kik a világ javainak nagy részét uralják.

Igen, valóban úgy tűnhet, hogy szembe megyek az élelmiszergyártással, a gyógyszer lobbival…

De ha egyszer rossz irányba tartunk mindannyian, had menjek „szembe”!

És mit tegyek?

Még csak ne is szóljak?

Pedig ez a „feltétele” egy szebb világnak (megfordulunk), ahol az emberek nem félnek, nem betegek, és boldogok...

Hát ezt teszem: „szembe megyek”.

Teszem már rég óta.

Félre értés ne essék!

Nem érdekel, hogy érted-e azt, amit itt írok, és az sem érdekel, hogy elhiszed-e!

Maga az igazság, mint olyan, önmagában az IGAZSÁG, ami nem kíván semmiféle alátámasztást senkitől, mind e mellett igazán relatív, és nézőpont kérdése is lehet!

Nem kétlem, és nem is akarom megváltozatni a TE egyéni igazságodat, azt amilyennek látod, és éled a világot, de tudok olyanoknak segíteni, akiknek elegük van és boldogok, egészségesek… akarnak leni.

Nem kívánok én senkivel vitába szállni arról, hogy az „jó” e, amiről én beszélek, hiszen annyi mindent mondanak, hogy az ember belevesz a sok információba.

Én a KÖZÖSSÉG-en keresztül egy lehetőséget ajánlok.

Ezt a lehetőséget olyan mértékben tudom támogatni, amilyen mértékben TI támogatjátok – gondolatilag ép úgy, mint anyagilag.

1993 óta költöttem Rátok azt, amit munka mellett kerestem, de sajátfizetésemet is sokszor. Többet költöttem Rátok, mint szeretett családomnak adtam.

Nem kaptam mást, csak hogy nem vagyok normális, bolond vagy, mondták sokan.

De jött már gúnyolódó levél is, hogy mi vagyok én, irgalmas szamaritánus?, meg, hogy „el is higgyem?”…, meg hasonlók?

Azóta sokan rájöttek, hogy semmi baja az agyamnak, ha csak nem az, hogy „nincs”, és simán az érzéseimre hallgatva élek.

Ha meg is keresek valakit a KÖZÖSSÉG érdekében, amit kérek, nem magamnak kérem, hanem annak is, akitől épp kérem, de sajnos ezt még nem ismerik fel, azok, akiktől kérek valamit.

Nekem nem tudtok adni már semmit, mert én a magam részéről már tisztában vagyok azzal, hogy „TEREMTEK”.

Még ebben a pillanatban is tudom, hogy „hogyan vágom a fát magam alatt” – egyeseknél – azzal amit, ide leírok.

Közben a valóság az, hogy nem is ez történik, hanem egyesek, akik úgy gondolják, hogy én milyen vagyok…, a lehetőséget dobják el maguktól, csak azért, mert én így beszélek, és ilyeneket merészelek mondani, leírni.

De képzeljétek csak el, micsoda ostobaság, visszautasítani a pohár vizet a sivatagban, csak azért, mert egy modortalan bunkótól kapod, aki történetesen én vagyok.

Persze idővel, ha hinni tudsz, és megismersz majd, rájössz, hogy nem is vagyok akkora „bunkó”.

De addig is, tisztáznunk kell néhány dolgot a KÖZÖSSÉG-ről, és a KÖZÖSSÉG nyújtotta lehetőségekről.

Egyértelműen elolvashattad belépésedkor a nyilatkozatban, azt a hozzáállást, – amit el nem várok, de jó, ha betartod – ami lehetővé teszi, hogy ez a KÖZÖSSÉG az legyen, aminek szánom, és működő képes legyen!

Én a magam részéről, nem féltem azt a kezdeményezést másoktól.

Nem érdekel (persze ez erős túlzás, hiszen minden vágyam hogy felismerjétek a lehetőségeteket), hogy tud e élni az emberiség ezzel a lehetőséggel.

De a tény, hogy nekiálltam, és megcsináltuk Nektek néhány emberrel, és támogatókkal ezt a KÖZÖSSÉG-et. Ez azt mutatja, bízom Bennetek, még mindig bízom az emberekben.

Bízom abban, hogy felismeritek a lehetőséget.

Az embereknek a félelmét megértve:

arra kérlek, hogy tartsd Magad ahhoz, hogy ide a KÖZÖSSÉG-be csak hozhatsz!!!!

Elvinni csak azokkal a feltéttelekkel vihetsz, amit a KÖZÖSSÉG szab.

Ez egyszerű! Amilyen mértékbe hozol, olyanba vihetsz, feltéve, ha a KÖZÖSSÉG valamelyik Tagja, vagy Tagjai lemondanak a javadra.

Akadhat olyan ember, ki befizeti a tagságit, és nem érteti meg, hogy a befizetett pénzért, egy bizonyos, mértékig tudjuk csak támogatni az életét és egészségét, mert ha többet adnak ki a „pulton”, megfullad ez egész kezdeményezés.

Azt, hogy mikor, mire van lehetőség ebben a KÖZÖSSÉG-ben, azt a területi képviselők tudják, és higgyétek el, „kötéltáncot járnak, reszkető lábakkal”, és ami pláne, hogy értetek is, nem csak Magukért!!!

Ahogy telik az idő és a kezdeti nehézségekből, és adóságokból kimászunk, egyre több lesz a lehetőség.

De az Isten szerelmére, kérem azokat, kik „türelmetlenek”, legyenek türelemmel!

Ha nem azzal foglalkozol, hogy úgy egyél a gyümölcsfáról, hogy az „ágakat letördeled” (ész nélkül „markolsz” mert most van), még az is elképzelhető, hogy a „fa nem hal meg” (a KÖZÖSSÉG egyre bővülő lehetőségeket kínál egyre kedvezőbben).

Most még nem vagyunk abba a fázisba, hogy korlátlanul mindent.

Ha ezt akarod, Neked is többet kell nyújtanod, és ezt meg kell érteni.

Hogy írjam ide burkoltan, hogy megértsék minél többen: szükség van a támogatásra!

Mondj le egy kávéról, egy doboz cigiről, egy pohár sörről… és dobd a KÖZÖSSÉG erősítésére a „kasszába”!

1-1 ½ év alatt „csodát” láthatsz!

Erős Győző

2014-07-06